Az, hogy milyen lesz a világ, amelyben élünk – és amelyet gyermekeinkre hagyunk –, azon múlik, milyen tudatossággal és felelősséggel viszonyulunk környezetünkhöz. Minden nap hozunk döntéseket, amelyek kisebb-nagyobb mértékben hatással vannak a bolygóra és a jövő generációk életminőségére. A természet iránti tisztelet nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is alapvető fontosságú. Olyan emberi tevékenységek, mint az erdőirtás, a túlzott nyersanyag használat vagy a környezetszennyezés az egész Föld ökológiai egyensúlyát veszélyeztetik.
Fontos, hogy társadalmi szinten is összefogjunk: az egyének, közösségek, intézmények, vállalatok és kormányzatok egyaránt hozzájárulhatnak egy élhetőbb jövő megteremtéséhez. Ehhez azonban már ma tennünk kell.
A környezeti nevelés különösen kulcsfontosságú: a gyerekeknek meg kell tanítani, hogy cselekedeteiknek következményei vannak, és hogy a természet nem korlátlanul újratermelődő erőforrás. Az erdők eltűnése, a vízbázisok szennyezése, a talaj pusztulása olyan problémák, amelyek sürgős figyelmet igényelnek.
A modern világban, ahol a technológia és a fogyasztás sokszor elszakít bennünket a természettől, különösen fontos, hogy visszataláljunk a természetes értékekhez. Ha már gyermekkorban megtanuljuk értékelni a természet szépségét, felnőttként is tudatosabban és felelősebben viszonyulunk majd hozzá. Az ismeretátadás mellett az iskolai nevelésnek szerepet kell vállalnia az értékek, az együttérzés és a felelősségtudat fejlesztésében.
A cél, hogy olyan jövőt építsünk, ahol az emberi tevékenységek nem rombolják a természetet, hanem alkalmazkodnak hozzá. Ehhez szükség van családi, oktatási és közösségi szinten megvalósuló szemléletformálásra. Csak így érhetjük el, hogy a következő nemzedékek egy egészségesebb, fenntarthatóbb világban éljenek.
Az oktatás és a tájékoztatás révén elérhetjük, hogy egyre többen felismerjék a környezeti problémák súlyosságát és a cselekvés sürgősségét. A fenntartható életmód – például a hulladékcsökkentés, az energiatakarékosság, a vízhasználat ésszerűsítése, valamint a környezetbarát közlekedési formák választása – mind apró, de jelentős lépések a természet védelméért.
A felelősség közös: minden döntésünk számít, ezért fontos, hogy tudatosan éljünk és cselekedjünk. Ehhez a társadalom minden rétegének – a magánszemélyektől a vállalatokon át az állami szereplőkig – együtt kell működnie.
Fenntartható jövő – stratégiai gondolkodással
Az egyéni lépések mellett a környezetvédelmi célkitűzések politikai támogatása is elengedhetetlen. A helyi és nemzetközi szinten meghozott szabályozások – például a szennyezés csökkentésére vagy a természetvédelemre vonatkozó törvények – komoly szerepet játszanak abban, hogy a gazdasági fejlődés ne váljon a természeti értékek rovására.
A jövőbarát várostervezés például megőrzi a meglévő zöldfelületeket, újakat hoz létre, támogatja az energiatakarékos épületek kialakítását, ösztönzi a közösségi közlekedés használatát és elősegíti a fenntartható infrastruktúra kiépítését. Ezek a lépések javítják a levegő minőségét, csökkentik a környezetterhelést, és élhetőbb környezetet biztosítanak a városokban.
Fontosak azok az intézkedések is, amelyek konkrét kibocsátáscsökkentési célokat határoznak meg, ösztönzik a környezetbarát gazdasági megoldásokat, és visszaszorítják a túlzott hulladéktermelést. A politikai döntéshozóknak hosszú távra kell tervezniük, és olyan stratégiákat kell megalkotniuk, amelyek biztosítják a fenntarthatóságot.
A változás kulcsa bennünk rejlik
Bármilyen kis lépéssel kezdjük is, mindannyian hozzájárulhatunk a változáshoz. A jövő nem írta meg még a saját történetét – nekünk van lehetőségünk alakítani azt. Fontos, hogy példát mutassunk a fiatalabb generációknak, és tudatosítsuk bennük: a természet megóvása nem mások feladata, hanem közös ügy, amelyhez mindannyian hozzá kell tennünk a magunk részét.
A környezetvédelem nem csak kampányok és világnapok idején aktuális – a mindennapjaink része kell hogy legyen. Rajtunk múlik, hogy milyen örökséget hagyunk magunk után: egy kizsigerelt világot, vagy egy olyan bolygót, ahol az ember és a természet egyensúlyban létezhetnek egymás mellett.
Az édesanyákról való megemlékezés gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza – az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is tisztelettel adóztak az anyaság előtt. A mai Anyák napja vallási alapokon nyugszik, és a legtöbb történész szerint a 16. századi keresztény hagyományból ered, amikor Nagyböjt negyedik vasárnapján az emberek hazalátogattak szüleikhez, különösen édesanyjukhoz. Magyarországon 1925 óta május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat, köszönhetően a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésének.
„Anyák napján szóljon a dal, és legyen bennünk hála, mert anyuka nélkül nem jöhettünk volna e szép világra…” (Halász Judit)
Ahogy közeledik Anyák napja, mindannyian egyre jobban ráhangolódunk erre a különleges kapcsolatra: az édesanyánkhoz, nagymamánkhoz fűződő mély kötelék újra és újra megerősödik bennünk. Van, akinek lehetősége van személyesen megölelni őt, mások szívükben őrzik a közös pillanatokat. Az anyai szeretet már a születésünktől velünk van – láthatatlan, mégis örök. Felnőttként sokan mi magunk is megtapasztaljuk az anyaság csodáját: az öröm és a kihívások különleges egyvelegét, amelyet csak az érezhet át igazán, aki maga is szülővé válik.
Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy hálánkat kifejezzük azoknak a nőknek, akik példát, biztonságot, szeretetet és hitet adtak nekünk: az édesanyánknak és a nagymamánknak. Vajon milyen volt az életük az anyaság előtt? Milyen érzések kavarogtak bennük, amikor szülőkké váltak? Milyen örökséget adtak tovább generációról generációra? Sok ilyen kérdésre csak akkor kezdünk választ keresni, amikor magunk is belépünk az anyaság világába. Mert minden édesanya egyszer maga is gyermek volt.
Anyák napján a gyerekek egy-egy virágcsokorral, kis ajándékkal, dallal vagy verssel fejezik ki szeretetüket. Bár felnőttként már ritkábban készítünk kézzel rajzolt lapokat vagy mondunk verset, szívünk mélyén tudjuk: egyetlen nap nem elég arra, hogy megköszönjük mindazt, amit édesanyánktól kaptunk. Ők minden nap megérdemlik a figyelmünket, gondoskodásunkat.
Az édesanyai szeretet páratlan: feltétel nélküli, mély és igaz. A gyermek és az anya közötti kapcsolat különleges, összehasonlíthatatlan más kötelékekkel. Egy anya életet ad, a gyermeke pedig az életét köszönheti neki. Még ha az élet bizonyos szakaszaiban távolabb is kerülnek egymástól, a kapcsolatuk örökké tart.
Az anyaság olyan tanulási út, amely egy életen át tart. Bár a gyermek világra hozatala egy csodálatos pillanat, az igazi kihívások a nevelés, a szeretet kifejezése és a gondoskodás mindennapi feladataiban rejlenek. Mindezek által az édesanyák napról napra tapasztalatot szereznek, erősödnek, és részesei lehetnek gyermekük egyedi fejlődésének.
Kívánunk minden édesanyának és nagymamának boldog, szeretetteljes Anyák napját!
És ne feledjük: ebben a rohanó világban az egyik legnagyobb ajándék, amit édesanyánknak adhatunk, nem más, mint az időnk, a figyelmünk és a türelmünk. Azokra pedig, akik már nincsenek közöttünk, emlékezzünk szeretettel – gyújtsunk értük egy gyertyát, és idézzük fel mindazt a jót, amit tőlük kaptunk.
A Petőfi emlékév jegyében 2023. március 14-én 10 órai kezdettel irodalmi vetélkedőre hívja a Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ a diákokat “Keressük Petőfit” címmel.
Kétgyermekes édesapaként nap mint nap átélhetem, hogy milyen csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá.
Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapjuk leszek, ők pedig mindig az én imádott gyermekeim lesznek. Az életem a családalapítással vált igazán fajsúlyossá, szeretteim célt adnak mindennapjaimnak, és nem mellesleg rengeteg örömöt is hoznak az életünkbe. Mindezek mellett apának lenni férfias kihívás, a gyerekekre mondott igen talán a legszebb vállalás, amit férfiember tehet. Az apaság, az élet továbbadása személyes sorsunk alakulásán túl a magyarság fennmaradása szempontjából is kulcskérdés: nem véletlen, hogy a nemzet szavunk éppen a nemzeni igéből ered. És valóban, minden megszületett magyar gyermek nemcsak családja hagyományait és a férfi családnevét viszi tovább, de megtanulva anyanyelvét a nemzet fennmaradását, szellemi örökségének, sajátos látásmódjának továbbadását is szolgálja. Boldog vagyok, hogy a magyar kormányzat kilenc évvel ezelőtt valódi munkába fogott, ami azóta is tart, és nyugodtan mondhatjuk, hogy európai szinten is páratlan családtámogatási rendszerrel ösztönzi a fiatalokat arra, hogy a tervezett, vágyott gyermekek megszülessenek. Egyetértek azzal a kormány által is hangoztatott kijelentéssel, miszerint a család értékteremtő és nemzetépítő erővel bír. Az édesapák szerepe ebben a folyamatban ugyanolyan fontos, mint a kisbabát kihordó édesanyáké, mert csak az ő támogatásuk mellett, az ő szívük megnyerésével érezheti egy nő azt, hogy van támasza és hogy a gyermek valóban közös felelősség, közös öröm. Ha mi, férfiak nem húzódunk háttérbe családjainkban, hanem bátran odatesszük magunkat a döntéseinkkel és segítő kezünk kinyújtásával, olyan erős köteléket hozhatunk létre társunkkal, ami képessé tesz bennünket a gyermekeink szerető nevelésére. Az aktív törődés azonban úgy gyakorolható igazán, ha az édesapák is minél több minőségi időt tudnak a gyermekükkel tölteni. Ehhez olyan munkára van szükség, ami lehetővé teszi, hogy az édesapa ne csupán az esti fürdetés után érkezzen haza. Fontos megtalálni az egészséges egyensúlyt a munka és a családdal eltöltött idő között. Magam is erre törekszem, de be kell vallanom, hogy ez olykor számomra is kihívást jelent, ügyvédként azonban meggyőződésem, hogy megéri minimálisra redukálni a családfenntartói feladatok miatt kiesett időt. A magyar családtámogatási rendszer figyelembe veszi az édesapák mint a családban is egyenrangú felek szempontjait, hiszen ha gyermekünk édesanyjával úgy döntünk, és a család egésze szempontjából ez a kedvezőbb, akkor az anyáknak járó pénzbeli ellátásokat és kedvezményt is igénybe vehetjük. Szerencsésnek tartom az elmúlt években bevezetett intézkedéseket, amelyek következtében a családapáknak is járhat a családi pótlék, a családi adó- és járulékkedvezmény, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermeknevelési támogatás, a gyermekápolási táppénz, a gyermekek otthongondozási díja) vagy épp a gyermekek után járó pótszabadság, illetve adott esetben a részmunkaidő és egyéb munkaidő-kedvezmény. Az új családvédelmi akciótervvel pedig tovább szélesedik a gyermekeket tervezők és nevelők támogatása, ami csökkenti azt az elsősorban a férfiakra nehezedő terhet, hogy vajon képesek-e majd bővülő családjukról megfelelően gondoskodni. A kormányzati intézkedések mellett sokan mozdulnak meg és emelik zászlajukra a családok ügyét, sok remek civil kezdeményezés segíti a családbarát szemlélet erősödését, egyre többen érezzük azt, hogy személyes tennivalónk is van mindebben, nemcsak saját családunk kapcsán, hanem közösségi szinten is. Magam is ezért csatlakoztam a Fiatal Családosok Klubjának Egyesületéhez, a Ficsakhoz, és segítem a szervezet munkáját, most elsősorban a szervezetépítésre, így a vidéki tagszervezetek megalakítására koncentrálva. Fontosnak tartom, hogy a családok az ország minden táján találhassanak olyan közösségeket, ahol hozzájuk hasonló élethelyzetben lévőkkel oszthatják meg örömüket, tehetik fel kérdéseiket, és ha úgy érzik, képviselhetik a családosok érdekeit, szempontjait az adott települési-városi közösség előtt. A Ficsak legfőbb célja, hogy országszerte segítse a családok életét, illetve a fiatalabb generációkkal megismertesse a családos életforma örömeit. Örömmel jelenhetem be a Ficsak első, Nyíregyházán létrehozott tagszervezetének vezetőjeként, hogy tevékenységünket a családok lokális igényeihez igazodva több vidéki városban is folytatjuk, ugyanis már Kállósemjénben, Debrecenben, Szolnokon, Tatabányán, Veszprémben, Nyirádon, Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Kaposváron is működik Ficsak-szervezet. A civil szféra még ma is jellemzően hölgyek által működtetett terület, innen is kiszorultak a férfiak az elmúlt évtizedekben, de ahogy a családokban, úgy ezen a területen is fontos, hogy újra jelen legyünk mi, férfiak, apák is.
A szerző ügyvéd, a Ficsak nyíregyházi szervezetének vezetője – dr. Bordás Zsolt
Egyre inkább elfogadottá válik az apák aktív jelenléte a gyermeknevelésben – állapította meg Bordás Zsolt. Pálfy Dániel Ábel interjúját olvashatják.
A Fiatal Családosok Klubjának célja, hogy országszerte segítse a családok életét, illetve megismertesse a családos életforma örömeit a fiatalabb generációkkal – mondta lapunknak az országos hálózattá bővülő családszervezet nyíregyházi vezetője. Bordás Zsolt, aki két gyermek édesapja, úgy látja, az apák napja közös ünneplése kiváló alkalom az édesapák a családok életében betöltött kiemelt szerepének hangsúlyozására, és maradandó élményt nyújthat a gyerekeknek.
A Családok éve keretében, apák napja alkalmából hirdet játékot Facebook-oldalán és weboldalán a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK). A szervezet az apa–gyermek kapcsolat fontosságára szeretné felhívni a figyelmet, ezért a résztvevőktől olyan képeket vár, amelyeken édesapák láthatók gyermekeikkel, valamint egy mondatot arról, melyik a három kedvenc közös tevékenységük. A FICSAK június 17-én, apák napján hirdeti ki a játék eredményét az Apa-hajón. A fődíjak – egy sportkamera és egy hétvégi családi pihenés – mellett száz résztvevőt meghívnak az apák napi hajókirándulásra, amelyen számos szórakoztató program és játékos feladat vár az apukákra és a gyermekeikre – erről beszélt lapunknak az országos hálózatát kialakító FICSAK első, Nyíregyházán létrehozott tagszervezetének vezetője. Bordás Zsolt, aki egy ötéves kislány és egy kétéves kisfiú édesapja, elmondta, a családszervezet célja, hogy országszerte segítse a családok életét, illetve megismertesse a családos életforma örömeit a fiatalabb generációkkal.
Az apák napja kiváló alkalom arra, hogy kifejezzük, az édesanyák mellett mennyire fontos szerepet töltenek be az édesapák a családok életében, és lehetőséget teremt arra, hogy együtt ünnepeljünk, így maradandó élményt nyújt a gyermeknek – hangsúlyozta Bordás Zsolt. Mindezt személyes élményével támasztotta alá, kislányával már több apák napi rendezvényen vett részt a nyíregyházi Csicsergő óvoda jóvoltából. A FICSAK kiemelt szerepet tulajdonít a családokban az édesapáknak, ezért azon dolgozik, hogy egyre többen emlékezzenek meg róluk az apák napján.
„Az apaság számomra olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. Úgy érzem, az ő felnevelésükkel teljesedhetek ki igazán az életemben. Életre szóló, felbonthatatlan kapcsolat, hiszen én mindig az édesapjuk leszek, ők pedig mindig az én imádott gyermekeim” – fogalmazott. Úgy látja, az apaság hosszú út, amelynek minden pillanatát meg kell élni, ki kell élvezni, de feladat is, amely a gyermek életszakaszától függően mindig más és más kihívás elé állítja. Ez azonban olyan kötelezettség, amelyet boldogan vállal, hiszen azonnal látja az eredményét, és megéri olykor nagyobb erőfeszítéseket is tenni a gyermek érdekében. Fontosnak nevezte az apaság érzelmi oldalának hangsúlyozását, amely már a gyermek fogantatásától kezdődik. Az anyával együtt átélni ezt a szeretetteljes, boldog és gondtalan időszakot, felejthetetlen érzés.
A nyíregyházi Ficsak-vezető szerint míg a korábbi társadalmi normák alapján szinte kizárólag a család megélhetésének biztosítását várták el az édesapáktól, ma Magyarországon egyre inkább elfogadottá válik aktív jelenlétük a gyermeknevelésben. Az aktív törődés azonban úgy gyakorolható igazán, ha az édesapák is minél több minőségi időt tudnak a gyermekükkel tölteni, amihez olyan munkahelyre is szükség van, amely lehetővé teszi, hogy ne az esti fürdetés után érkezzen haza az édesapa – mondta. Hozzáfűzte, ebből a szempontból nagyon szerencsésnek tartja az elmúlt években bevezetett intézkedéseket, például a mindkét szülőt megillető gyermekek utáni pótszabadságot, vagy azt, hogy az apák is igénybe vehessék a gyedet és a gyest, mivel mindez segíti az édesapa aktív jelenlétét a családban.
Nemrég irigykedve olvastam, hogy a svéd apukák 2016-tól nem két, hanem három hónapnyi szülési szabadságot kapnak, ezért ezeknek az intézkedéseknek a szélesítését sürgetném – jegyezte meg. „Arra ösztönöznék mindenkit, hogy akinek még nincs családja, az alapítson, aki pedig olyan szerencsés, hogy elkezdte, az gyarapítsa!” – jelentette ki Bordás Zsolt. Mark Twaint idézve azt üzente a családalapítás előtt álló fiataloknak: „Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk”.
Nagy örömmel tölt el, hogy megvalósult egy többéves tervünk és elindultunk egy úton, ami a Fiatal Családosok Klubja országos hálózattá szerveződéséhez vezet.
A FICSAK első tagszervezete Nyíregyházán kezdte meg működését, Bordás Zsolt vezetésével.
Az ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatón Király Nóra, az alapító elmondta, céljuk, hogy országszerte segítsék a családok életét, illetve megismertessék a családos életforma örömeit a fiatalabb generációkkal. A FICSAK igyekszik előmozdítani, hogy az országban minél több jól működő, szeretőcsalád éljen, és hogy minél több gyermek születhessen.
Egyesületünk hosszú távú tervei között szerepel az országos lefedettség elérése, hiszen hazánk minden táján élnek gyermeket nevelő családok, akiknek sokoldalú támogatása, problémáik hatékony kezelése nemcsak az adott családok életét könnyítheti meg, de az egész magyar társadalom alapvető érdeke is.
Országszerte önkéntesek jelentkezését várjuk!
Az új szervezet alapítását több, mint 30 érdeklődő fogadta a helyszínen, akiknek annyira tetszettek a kitűzött céljaink és folyamatos tevékenységeink, hogy a megnyitó után többen felajánlották a további működéshez szükséges önkéntes segítségüket és beindult egy rögtönzött ötletgyár is.
Fontos tehát hangsúlyoznunk, hogy a FICSAK nyitott minden olyan kezdeményezés felkarolására, mely társadalmuk alapegységét, a családot erősíti, közösséget épít, és értéket közvetít. A szervezet építkezése során számítunk az elkötelezett, közösségeikért tenni akaró önkéntesek jelentkezésére. Várjuk a lelkes, a családok támogatásáért tenni akaró anyukákat, apukákat és nagyszülőket.
